Elolvastam a történeteket és sokat gondolkoztam, hogy én is leírjam-e az enyémet. A mi családunk a többiekhez képest rendezett volt: jó anyagi helyzet, senki nem volt alkoholista, nem váltak el...

Jó tanuló, csendes kislány voltam. Szüleimet mindenki rendes szülőknek tartotta, jól voltam öltöztetve, mindent megvettek nekem. Soha nem emlékszem olyanra, hogy hangosan szóltak volna hozzám vagy kiabáltak volna velem. Viszont a következő volt a fegyelmezés: minden pénteken, vacsora után fel kellett mennem a szobámba, anya 20-25 perc múlva utánam jött, közölte, hogy le kell mennem, mert meg fognak büntetni. Le kellett vetnem mindent, ami rajtam volt. Lent a nappaliban várt apa. Csendesen, halkan elmondta, hogy mi minden rosszat tettem a hét folyamán. Ez után bocsánatot kellett kérnem, majd hasra feküdni az asztalon, apa meg fogott egy nadrágszíjat vagy ostort és azzal elvert. Legtöbbször a nadrágszíjjal, az ostor a nagy büntetésekre volt fenntartva. Miután elvert, megint bocsánatot kellett kérnem, megköszönni a büntetést, majd mehettem a szobámba.

Sokat gondolkoztam ezen. Vajon miért tették ezt velem? Tényleg nem voltam rossz, amik miatt megvertek olyanok voltak, hogy pl. nem köszöntem hangosan a szomszéd néninek. Apa ilyeneket sorolt fel 4-5-öt. Azt fontos elmondani, hogy se apa se anya nem nyúlt hozzám "úgy", soha nem fogdostak vagy ilyesmi. Olyan volt, hogy plusz büntetésnek másnap meztelenül kellett lennem, de akkor se fogtak meg. Lehet hogy izgatta őket a testem látványa? Anya gyakran megnézte a verések után a nyomait, úgymond hogy mennyire hurkás a fenekem. Sokszor azt éreztem, hogy noha apa ver meg, igazán anya akarja. Olyan is volt, hogy apa már abba akarta hagyni, de anya mondta, hogy adjon még. Fogalmam sincs mi volt az oka.

Hogy hatott rám ez? Nagyon visszafogott, csendes lettem. Tulajdonképpen olyan nagyon nem szenvedtem, pedig tényleg fájdalmasakat kaptam, apa nem csak jelképesen vert meg, nagyokat csapott és hosszan vert. Utána a hétvégén nem is nagyon tudtam leülni. Azt se értem, miért nem tett senki semmit: sokszor mentem úgy suliba hét elején, hogy a verés nyomai ott voltak és kilátszottak a rövid kis szoknya vagy rövidnadrág alol a combomon amit apa szintén elvert. Persze apa a kisváros egyik vállalkozója, mindenkit ismert...

Tudom, hogy a sok rémséges történethez képest nem panaszkodhatok, de azért jól esett leírni.