Most 17 éves vagyok. 2 éves koromban a szüleim elváltak. Anyám alkoholista, apám visszaeső alkoholista. Hatalmas fájdalommal járt az a tudat, hogy apukám magunkra hagyott. Hárman vagyunk testvérek, két bátyám van. Mind a ketten isznak. A nagyobbik bátyám már csak egyszer-kétszer jött haza, amúgy meg már nem lakott ő sem velünk tizenéves kora óta. Képtelen volt elviselni anyámat, és azt a terhet, hogy neki kell mindig vigyáznia ránk. Így már 8 éves korunktól igazán önállóak voltunk. Anyu ambivalens személyiség volt, hol szeretett, hol agyonvert minket. Sokszor bántott minket úgy, hogy nem követtünk el semmit. Én ezt nem igazán fogtam még fel így azt hittem, hogy én vagyok a hibás és biztos jogosan vert el. Még így is mindig odabújtam hozzá. A kisebbik tesómmal állandóan verekedtem vagy veszekedtem. Alapvetően egymásra uszítottuk anyánkat. Amikor én vertem meg a bátyám, akkor ő egyből ment árulkodni és akkor anyám fakanállal, szíjjal vagy épp csak kézzel vert el engem. Amikor ő vert meg, akkor én mentem. Szeretethiányosak voltunk, soha nem kaptunk egy kis szeretet sem, mert anyám a napja nagy részét a kocsmában töltötte vagy dolgozott. Nem voltak barátaim, csak egy kis fiú volt nekem, aki nálam jóval fiatalabb volt. Vele játszottam, mikor már a megőrülés szintjét súroltam.

Életem egy hatalmas fordulatot vett, amikor megismertem a szomszédban lévő új lakókat. Náluk is ugyan ez volt a helyzet, hárman voltak testvérek. Két fiú és egy lány. A két szülő alkoholista volt, az apjuk nagyon agresszív. Amikor megismerkedtem a két fiúval, nagyon jól kijöttünk, elég jó társaságnak tartottam őket így sokszor jártam el velük ide-oda. (Nagyon részletesen nem írom le a történetem, ha valaki szeretné mesélek róla, de könyvet írok az életemről, már elég sok dolgot leírtam, ott minden meg van részletesen.) A lényegre török. A szomszédban lévő idősebb fiú elhívott magával, hogy sétáljunk. Séta közben egy pincéhez értünk ami az utcánkban volt. Megkérdeztem tőle, hogy kié és hogy be lehet-e menni oda. Elmondta, és be lehet. Amikor lementünk, korom sötét volt. Semmit nem lehetett látni, azt mondta, menjünk el a végébe majd jöjjünk vissza. Féltem elindulni, de sürgetett, így erőt vettem magamon és elindultam vele együtt a sötétbe. A végéhez érkezve a falba ütköztem, mert nem láttam semmit. A kezét a vállamra tette, majd közölte velem, hogy vetkőzzek le. Természetesen én nem akartam, amúgy is hideg volt, de fogalmam sem volt hirtelen, mit akar. Akkor rám üvöltött, hogy vetkőzzek le! Ellenkeztem, nagyon féltem, de ekkor elkapott, neki vágott a falnak és leszorított úgy, hogy mozdulni nem bírtam. Letépte a nadrágom s mindenem, eközben ráncigált... majd megerőszakolt. Kurva nagy fájdalmat éreztem, amikor belém hatolt, üvöltöttem, sírtam, és kapálóztam ahogy csak tudtam. De ilyenkor sokszor a falba vágott. Nagyon erősen szorított, de fájdalmasabb volt az, amit odalent okozott. Elvesztem. Amikor végzett, eldobott magától a földre és ott hagyott lent a sötétben. Még mindig sírtam, az arcomat a kezembe temettem, remegtem és egyre üresebbnek éreztem magam. Tapogatózva megkerestem a ruhám, felvettem. Majd alig bírtam felállni és menni. Nagyon fájt mindenem, de minden erőm összeszedve próbáltam kijutni abból a borzalmas pincéből. Hazamentem, az arcomat a hajammal takartam. Anyám nem volt otthon, a bátyám meg játszott a gépen. Senkinek sem tűnt fel, hogy bajom van. Lefeküdtem aludni. Mikor már a sírástól és a kimerültségtől, nem beszélve a hatalmas fájdalmakról nagy nehezen álomba merültem, rémálomra riadtam fel valamikor az éjszaka közepén. Megnyugodtam, hogy otthon vagyok és nem a pincébe. Megpróbáltam elmondani anyunak, de őt nem érdekelte semmi csak a pia, próbáltam jelezni vagy valahogy mutatni, hogy szeretnék neki egy nagyon fontos dolgot mondani de soha nem hallgatott meg. Nagyon sokszor megpróbáltam, de nem ment. Így feladtam.  9 éves koromtól egészen 12 éves koromig folyton bepisiltem. Folyton rémálmom volt, vagy nem tudtam aludni. Minden éjjel azt kívántam, hogy bár fel sem ébrednék reggelre. Nem szabadulhattam tőle könnyen, még egyszer előfordult ez náluk, majd kurva sokszor átjött és  le kellett szopnom. Azt mondta, ha elmerem mondani bárkinek, agyon ver, ő vagy az apja. (Tudta hogy félek az apjától) Ha el merem mondani anyámnak, akkor engem fog megutálni és ki fog dobni otthonról. Még most is érzem azt az undorító ízt a számban. Nem mindenki előtt maradt ez titokban, a haveroknak nagy szeretettel mondta el ez a féreg. Így az egyikőjük betalált és molesztálni kezdett, de szerencsére elég hamar kimásztam a karjai közül.  Feldolgozni csak egyféleképpen tudtam, maszkba rejtettem és megpróbáltam a lehető legmélyebbre elnyomni magamban. De persze ez nem úgy ment mint szerettem volna, mivel ott laktak mellettem. Az érintés volt a legrosszabb, nehéz utakat jártam meg mire eljutottam arra a szintre hogy valaki megölelhet, hogy hozzám érhet. Ebben is csak a szeretethiány segített, mindig arra vágytam hogy valaki megöleljen igazán, úgy ahogy senki más. Szeretetből. Ezt soha nem kaptam meg, hiába is kértem, senkitől nem kaptam meg soha. Nem volt ki segítsen feldolgozni ezt az óriási fájdalmat és félelmet. Nem maradhat ez örökre így. Egy barátra vagy egy társra volt szükségem. Számtalanszor megpróbáltam öngyilkos lenni. Depressziós lettem.   Undorodtam az emberektől, főleg a férfiaktól. Egy fiús külsőbe menekültem, elkezdtem fizika munkát végezni, hogy megerősödjek és ne tudjanak ismét bántani. Úgy néztem ki mint egy fiú, furcsának tartottak az emberek. Mindig a kapucnimba és a sapkámba rejtőztem, dührohamaim voltak. De szép lassacskán kezdtem elnyomni magamban. Vagdostam magam.

12 évesen költöztünk el onnan, amikor már vagy ezredik alkalommal könyörögtem anyámnak, hogy adjuk el a lakást. Amikor elköltöztünk, azt hittem minden jobb lesz, de ez nem így lett. Anyám ugyan úgy ivott, a bátyámat bármire kérhettem, nem csinált meg semmit így már teljesen magamra maradtam. Átvettem a férfi és az anya szerepét. Anyámmal szerepet cseréltünk, folyton nekem kellett haza vinnem a kocsmából, és felügyelnem arra, hogy nem csinál semmi hülyeséget. Anyu depressziós, idegbeteg és vagdossa magát. Arra is volt példa, hogy begyógyszerezte magát. Ezeket mind rám fogta. Azt is, hogy iszik. Felvett a házra hitelt amit elivott, alig újított valamit a lakáson. Sokszor ok nélkül megvert, megtépett, hozzám vágta a széket, vagy lavórral fejbebaszott. Előfordult, hogy kirakott a lakásból, „mehetsz amerre látsz” vagy 'takarodj innen” címszóval. Mindig a fejünkhöz vágta, hogy bár meg se születtünk volna. Nem egyszer itt hagyott minket étel nélkül, vagy fűtés nélkül. Volt hogy mínusz 2-3 fokban teleltem ki. Ennek meg is lett az ára, mert kétszer kaptam légmellet (összeesett a tüdőm) amivel háromszor műtöttek. Mivel még nem vagyok nagykorú, nem írhattam alá a zárójelentésem. Anyám meg útközben a párjával betért egy kocsmába és ott ragadtak, már beszélni nem bírt egyik sem. Kb. hasonló érzést éltem meg, mint amikor egy kisgyereket otthagynak a kórházban. Meg kellet  beszélnem az orvosommal, hogy nem fog senki értem jönni és engedjen haza, vigyázok magamra, azt hittem elsüllyedek szégyenemben. Remegve a dühtől értem ki a buszvégállomásra, két táskával, anyámékat háromszor kellett hívnom, hogy jöjjenek le a megállóba a kocsmából. Amikor lejöttek, mintha mi sem történt volna, jött oda hozzám, hogy „jaaaj szia”. A párja első kérdése volt, hogy hol az ellenőrzőm. Azt hittem, fejbe lövöm magam, olyan ideges voltam. Torkom szakadtából üvöltözni kezdtem. Amikor haza értünk, betértek a kocsmába ismét, sógornőmmel futottam bent össze, így ő kísért haza. Anyámék meg ott maradtak. Még aznap rágyújtottam, olyannyira ideges voltam.  Egy hónapra rá visszaestem. Ismét kórház. Utolsó két műtét.

A műtétem után egy héttel anyámékhoz mentem ki a kocsmába, mert nem volt otthon semmi kaja. Amikor kimentem, nem találtam őket sehol, de összefutottam a volt osztálytársammal akivel leálltam bent a kocsmában beszélgetni. Direkt a wc-be mentünk mert ott nem volt füst. Anyám párja utánam jött, amikor kimentem a wc-ből üvöltve tört rám, hogy mért vagyok itt, meg biztos füveztem vagy cigiztem vagy ittam. (Szeretett olyan embernek beállítani aki nem vagyok.) Miközben mentünk haza, torkaszakadtából üvöltött velem, mert be volt rúgva. Kihangsúlyozom, hogy NEM szóltam senkihez, csak a bátyámhoz, mikor haza értem, neki is csak köszöntem. Utánam jött a pasi és lebaszott egyet. Csak pislogtam, hogy most mivan? Ökölbe rántottam a kezem majd ütöttem volna meg, mikor anyám elém ugrott (aki úgy szint hullarészeg volt) és a párját védte meg. Azt mondta, hogy ne üssem meg. Nagyon ideges lettem, már ordítottam. A pasi azt mondta, hogy én beszóltam neki. Anyám kiment én az ágyam felé fordultam, ekkor a pasi oldalba baszott, azt hittem összeesek. ( Benne volt a varrat az oldalamban, és csak 6 nap telt el a műtétem óta.) Anyám megint előttem termett, mikor fordultam meg, hogy most megdöglik. Kimentem, mondom elég, én elmegyek innen. Nem engedett ki a pasi a lakásból. Visszalökött, nem engedett az ajtóhoz. Kétségbeestem, felhívtam a nagyobbik bátyám aki dolgozott, elmeséltem a történteket, majd azt mondta, hogy eljön értem. A kisebbik bátyám közben kiabálta, hogy kihívja a rendőröket. A pasi elkezdte kergetni, eközben fenyegette, hogy megöli őt. Bátyám kimenekült a lakásból. Bezárkóztam a fürdőbe, itt még volt nagyon sok konfliktus. Amikor az idősebbik bátyám végre felért, rohantam mögé, hogy elvigyen. Elmentünk a bátyámékhoz. Egy hétig nem laktam otthon, ahogy a bátyám se, végül úgy lett beállítva a történet, hogy én voltam a hibás, és hogy minden az én hibám. Visszaköltöztem a bátyámmal. Két hónapra rá  anyámat ismét a kocsmába kellett összeszedni. De ez most más volt mint a többi, a párja annyira beivott, hogy mikor anyámért kimentünk az utcán, elkezdte verni őt.  Mondtam, hogy álljon le, mert neki megyek. Majd megint megütötte (ezeket folytonos esés követett), nekibasztam a kerítésnek, mondtam neki, hogy még egy ilyen és nekimegyek. Bent folytatta. Szarrá verte anyámat, már felszakadt az arca, ott álltam a konyhában és azon gondolkoztam, hogy most a kést szúrjam belé vagy megüssem. Mikor már nem bírtam tovább nézni, elszakadt a cérna és olyan lendülettel és erővel neki mentem a párjának, ami belőlem kifért. Bebasztam neki, de eközben kificamodott a lábam attól a lendülettől, amiből visszaérkeztem. A pofájába üvöltöttem hogy: bazdmeg, az anyámat ütöd!!!!! Megijedt. Felálltam, mert ráestem az ágyra. Elmentem a szobába és a fejem fogtam, hogy ez nem én vagyok. Utánam jött és megfenyegetett, hogy megöl, ha még egyszer hozzá érek. Tudtam, kivel állok szemben. Egy 8 évet ülő sittessel aki emberölés miatt is ült. Otthagytam anyámat. Nem bírtam tovább nézni ezt a szörnyűséget. Bátyámékhoz mentem ismét, egész este egy szemhunyásnyit nem aludtam.

Most önállóan élek a bátyámmal a lakásunkban, anyám nélkül. Bár még mindig nem vagyok boldog, de legalább néha van egy kis nyugtom. Ő még mindig alkoholista, és neki fontosabb volt az a féreg, mint mi ketten. Ezt még most sem tudom elfogadni, de legyen. A barátaim a családom, ők a támaszom.
1 év 5 hónapja élek párkapcsolatban, ami most táv, de ő azért mindig velem volt hétvégente. A mai napig undorodom a sextől, és attól, hogy meztelennek kell lennem. A párom persze azt hiszi, hogy vele van gond, pedig ő tud mindenről. Sokszor érzem magam könnyűvérűnek, (bár most már annyira nem vagyok fiús) fiús kinézetem ellenére is betálaltak már számtalanszor, és többször is akartak molesztálni. Ha valakinek megtetszem akkor is csak erre kellek neki. Kb. 13 éves korom óta Pcos-ben szenvedek. Tele van a petefészkem cisztával. Meddő vagyok.

Egyébként egy életvidám lány vagyok, tele energiával. Mindig mosolygok, és rám is mindig mosolyognak, amire szükségem is van. Másokon szeretnék segíteni, és most ezt is teszem. Budapesten önkéntesen dolgozom egy menedékházban, ahol kisgyerekeknek festek, rajzolok, segítek. Eközben önkéntesen állatvédő vagyok. Még sok mindent tudnék mesélni, de azt hiszem az nem férne bele pár oldalba. Azt hiszem sok mindent nem dolgoztam még fel, de igyekszem a könyvemmel és másoknak az elmesélésével, kiadni magamból.  Ha valakinek bármi kérdése van, vagy szeretné, hogy még meséljek, vagy ő szeretne, akkor szívesen állok rendelkezésére. Remélem segítettem ezzel valakinek. Köszönöm, hogy megírhattam nektek.