Apám bányász volt, amíg a bánya működött, elég jól éltünk. Szép ruhák, éttermek stb. Aztán a munkahelye elvesztését követően teljesen megbolondult. Állandóan terrorizált minket, fenyegetett, én már a gyűlöleten kívül semmit nem éreztem iránta. Az öcsém a lelki terror hatására 12 éves koráig bepisilt. Múltak az évek, és én tehetetlen haraggal szemléltem az eseményeket, és azt, hogy a társadalmi rangétrán egyre lejjebb süllyedünk. Már nem volt semmink, csak a töméntelen mennyiségű adósságunk. Aztán anyám megbetegedett. Rákos lett. Apám őrjöngve rontott nekem, le akart szúrni egy hatalmas késsel. Engem okolt anyám betegségéért. Ha nincs a szomszédunk, akkor én ma már nem élek...


Senkim nem volt, aki kimenekíthetett volna ebből a pokolból, barátom sem volt, mert rettegtem a férfiaktól, azt hittem, minden fiú olyan, mint az apám. Aztán később megismertem a férjemet. Igaz, hogy az elején csak hülyített, nem vett komolyan, de az iránta érzett szerelem adott nekem erőt, hogy túléjem a szörnyűségeket. Aztán anyám végre rászánta magát a válásra. Apám teljesen kisemmizte, évekig tengődtünk, és amikor már a férjem velem volt, akkor egy kicsit fellélegeztem. De keserű emlékeket égetett a lelkembe a szegénység. Ezért amikor egy évvel korábban munkanélküli lettem, végső elkeseredésemben prostituált lett belőlem. Élveztem a sok pénzt, a szép ruhákat, a menő éttermeket, de legbelül üres voltam, és halott. Úgy tűnt, hogy a házasságom is zátonyra futott, férjemmel már alig beszéltünk. És amikor rájött, hogy mivel keresem a pénzt, teljesen kiakadt, és ez az esemény döbbentette őt rá arra, hogy meg kell változnia. Megtette. Értem.A mai napig nincs állásom, de szó nélkül eltart, mindent megkapok. Talán majd el tudok helyezkedni, és akkor minden rendbejön. De a lelkem mélyén már semmi sincs rendben. Áruba kellett bocsájtanom a testemet, mert van egy apám, aki arra sem vette a fáradtságot, hogy tisztességesen felneveljen. A mai napig rettegek, hogy rosszra fordul a sorsom, és akkor mehetek vissza oda, ahonnan jöttem, és újra el kell viselnem az emberek megvetését.