Anyukám 17 éves korában ismerkedett meg apámmal. Mikor 18 lett össze is házasodtak. A házasság előtt apám rendes volt anyummal, vitte diszkóba stb. De ahogy összeházasodtak ez megváltozott. 22 évesen megszülettem, 3 éves koromig mamáméknál laktunk. Aztán jött az óvoda, elköltöztünk egy kis faluba. Anyum nem dolgozott, apám alkalmi munkákat vállalt. Apám elkezdett inni. Ha délután nem jött haza, akkor a kocsmában volt. Anyummal folyamatosan veszekedtek, soknak én is a fültanúja voltam. Aztán megszületett öcsém. Én akkor már 5 éves voltam. 6 évesen már folyékonyan olvastam. Nagyon szerettem tanulni, talán azért mert akkor apám békén hagyott. A szülinapomat ő nem ünnepelte velünk, karácsony nálunk nem létezett. Sokszor bántotta anyumat is, aki nem ezt az életet érdemelte volna! Volt hogy éjszaka arra ébredtem,hogy apám elesett (majdnem rá a kályhára, tél volt persze be volt gyújtva), anyum pedig hozza a zsebkendőt és törölgeti a véres száját. Az iskolai házi feladatot mindig egyedül csináltam meg. Apám nem volt otthon, anyukámat meg nem szerettem volna ezzel is terhelni. Mikor 8 éves lettem, akkor váltak el. Öcsém nem sok mindenre emlékszik, én viszont igen.

Anyum megismerkedett egy akkor még rendesnek tűnő férfival. Ő is akkor vált el a feleségétől, 3 gyereke volt. Én még emlékszem az első találkozásra, augusztus 20-a volt, és a tűzijátékra mentünk Pestre. Később összeköltöztek (én még nem voltam velük csak öcsém,én addig mamáméknál voltam). Mikor teljesen kész lett a ház, akkor mentem én is. Az elején minden rendben volt, 1 évvel később megkérte a kezét. Megint költöztünk, vissza a kis faluba, ahol felnőttem. Hozzá teszem hogy apám nem keresett, nem hívott, nem foglalkozott velünk, igazából én már nem is foglalkoztam vele. Nem sokkal később anyum bejelentette, hogy terhes. Ekkor már T. (nevelő apum, soha nem hívtam apának,és öcsém sem)már néha-néha eljárt a kocsmába, és ha kicsit többet ivott, akkor jött a veszekedés (és 1-2 pofon). Decemberben megszületett a 2. öcsém. Nagyon szerettem és szeretem! 2008-ban összeházasodtak. Később már egyre többször ment inni, és egyre többször csattantak el pofonok. Tavaly nyáron ballagtam általános iskolából. Anyáékkal megbeszéltem hogy nem kérek semmit, csak csináljunk egy kis bulit nálunk.Így is lett, csak akkor nevelő apum elkezdett inni. És kisöcsém meg egy másik kislány találtak egy borotvát a füdőben. Ezt észrevette ő is, rögtön ment, hogy megverje öcsémet, mert ő hagyta ott stb. Én már félig sírva rohantam anyumhoz, hogy jöjjön gyorsan, mert bántani fogja. Ezt meghallotta anyum legjobb barátnője (ő egy kicsit testesebb)és ő ment, hogy elrángassa onnan nevelő apumat. Ekkor őt akarta megütni de anyum barátnője a táskájával jól odavágott neki. Akkor én szépen kivonultam az udvarra a többiekhez és sírva ültem le egy székre, és azt hajtogattam hogy én nem megyek el a bankettre, nem hagyom itt anyát! Meggyőztek,hogy menjek el, mert ott marad Sz. (nevelő apum kisebbik lánya, aki akkor 18 éves volt) és akkor nem lesz semmi baj, és öcsém se fog otthon aludni. A bankett éjfélig tartott, sietve mentem haza, hogy lássam mi folyik otthon. Hát kint ült mindenki a konyhába és beszélgettek, de úgy,hogy mostoha nővérem állt és várta, hogy mikor kell anyum és nevelő apum közé ugorjon. De a sör még mindig a kezébe volt T.-nek. Anyum mondta,hogy nem alszik vele, alszik velem és Sz.-szel. Ekkor nevelő apum kiment a konyhába és bevitte a nagy kést. Anyum rögtön rohant a szobához, mivel kisöcsém ott aludt, de akkor már ő bentről nyomta az ajtót és nem engedte be. Utána még kijött és megállt a mi ajtónkban és úgy csinált, mintha elvágta volna az ereit. Végre hajnali 4-kor mindenki elaludt. Másnap nem is szólt senki senkihez, csak NEVELŐAPUM érezte magát megsértve. Harmadnap bejött hozzám a szobába és elmondta, hogy ő nem érzi magát hibásnak, ez csakis öcsém hibája, én persze ezt nem így éreztem. Most nyáron ballagott Sz., az ő ballagásán is eljátszotta ugyanezt. A másik fia is idén ballagott, ott már meggondolta, hogy elmenjen-e ballagásra vagy mégse. Most pár napja megint ivott és megütötte anyumat, következő nap megint, és most végre elválnak. Éppen ideje volt anyumnak rájönnie,hogy kivel is van dolga. Apámról annyit,hogy öcsémmel "jóban" van, velem nem nagyon beszél, csak akkor, ha öcsémet keresi. Öcsém még bízik benne (pedig sokat csalódott), én már nem!Remélem anyum talál magának egy sokkal jobb embert, mint ők voltak, ő is megérdemli a boldogságot és mi is!